Az októberi konferencián és azt követően is sok észrevétel érkezett a szervezőkhöz, a NÖK szakmai vezetéséhez. Ezek a vélemények, szakmai állásfoglalások mind az új koncepció létrejöttét segítik. Kérésként fogalmazódott meg, hogy tegyük közzé a konferencián elhangzott beszédeket és hozzászólásokat. E megkereséseknek teszünk most eleget.
Elsőként Dr. Csorba Lászlónak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának megnyitó beszédét közöljük.
Tisztelt Résztvevők, Kedves Kollégák!
Köszöntöm a megjelenteket! Üdvözlöm a kezdeményezést, mert fontosnak tartom azt, hogy a kutatók az ilyen alkalmakkor eszmét cserélhetnek, ami lehetővé teszi azt, hogy a szakemberek rendszeresen és folyamatosan ellenőrizzék azt a tudást, amelyet megszereztek, és amelynek segítségével újra és újra építik azt az ismeretanyagot, amely alapján a világot meg tudjuk érteni. Azt, hogy a régészet milyen nagyszerű és gyönyörű dolog, a jelenlevők nyilván tudják, hiszen az egész életük talán gyerekkoruk óta összekötődött ezzel. A nyáron magam két ásatáson is voltam. Zalaváron egy újabb gyönyörű részlete került elő annak a Karoling-kori épületegyüttesnek, amely alátámasztja azt, hogy ezen a területen a 9. században a Frank Birodalom határgrófsága volt található. Így a tudomány új eredményei alapján a legendák új megvilágítást kapnak. Apró lépésekről, mozaikdarabkákról van szó, amelyekből egy nagy kép, egy átfogó tabló bontakozik ki, amely alapján a magyar őstörténetről, a magyar honfoglalásról, a Kárpát-medence akkori állapotáról többet tudunk meg. Amikor az ember az összefüggéseket látja, akkor érti meg annak a teljes dimenzióját, hogy itt milyen fontos munkáról van szó. Hajdúdorogon is meglátogattam, a kollégákat, ahol egy kukoricásban, a nyári melegben, egy Árpád-kori temetőt tártak fel. Gyönyörű sírsorokat, amilyeneket az egyetemi tanulmányaink során a klasszikus monográfiákban láthattunk. Ha az ember megáll a csontok felett, egyszer csak megérti, hogy egykor, több évszázaddal ezelőtt hogyan is zajlott egy közösség élete. Megérzi azt a dimenziót, hogy a történész mindig egy valódi életet, egy egykori életet rekonstruál, és ezek hosszú sorát, amelynek a végén mi is ott állunk. A jövő, ha az ember ezt át tudja élni, azt, hogy a régen-volt emberek tulajdonképpen itt vannak velünk, életük ugyanolyan élet, mint a miénk, akkor érzi meg ennek a munkának a jelentőségét, a magyar közösség történeti emlékezetének és tudatának ápolásában. Minden közösség élete abban a láncban épül fel, amit a múlt, jelen és jövő összekapcsol. Ha a múlttal nem foglalkozunk, nem tárjuk fel, akkor a jelenlegi öntudatunk, a közösség morális ereje is gyengül. Egyszerűen a közösség nem azonos önmagával, ha a múltjával nincs tisztában, nem őrzi és nem ápolja azt. Azt gondolom, hogy olyan helyzetben, amikor kétségkívül rendkívül nehéz gazdasági helyzetben van ugyanez a közösség, amikor olyan döntéseket kell hozni, amelyek rendkívül súlyosak és nehezek, akkor talán ennek a tudatnak az erősítése is fontos. Hogy azok az emberek, akik ezeket a döntéseket hozzák, segítése abban, hogy ne felejtsék el, hogy bár mostanában a legfontosabb a gazdaság rendbetétele, de ezt nem szabad olyan áron megtenni, hogy az a lánc, ami minket a múlttal összeköt, az megszakadjon. Nem szabad olyan módon megtenni, hogy a közösség fundamentuma, amin mindnyájan állunk, az arról szóló tudományos adatfeltárás, adatőrzés, a tárgyak őrzése olyan mértékben sérüljön, hogy megszakadjon a lánc.
De minden szakmának nemcsak általános, de konkrét problémáéi is vannak. A régészet kapcsán ilyen például az az igény, hogy ha valahol egy beruházást kívánnak megvalósítani, hogyan lehet a beruházó érdekeit összeegyeztetni az örökségvédelem érdekeivel. Ez most egy rendkívül fontos feladat. A régészet jelenlegi történetében látjuk azt, hogy egyre nagyobb jelentősége van annak a tudományos munkának, hogy mennyire tudjuk előre jelezni azt, hogy mi várható egy adott területen. Ismert, hogy Magyarország területe, hazánk, ahol élünk, folyamatosan lakott volt az elmúlt 10.000 év sőt még hosszabb időszakban. Ennek emléke itt van alattunk, körülöttünk, egy nagy része kétségkívül elpusztult, de egy nagyon nagy része még mindig itt van a lábunk alatt. Úgy kell énünk, ehhez a kincshez úgy kell viszonyulnunk, hogy ne pusztuljon el, a jelen élet egy adott konkrét követelménye miatt. Ezért meg kell találni a megoldást és ebben azoknak a tudományos módszereknek, amelyek egyre jobban jelzik előre, hogy egy adott területen mi várható, kiemelt fontossága van. Úgy tűnik ez a legdöntőbb terület, ahol tovább lehet lépni, ezért nem véletlen az, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központja erre a területre összpontosítja tudományos energiáit. De ennek természetesen egy egész nagy közösség együttműködésében kell megvalósulnia. Ezért is örülök, hogy ilyen sok kolléga itt van, mert ez nem megy központilag, és nem megy helyileg, mindig csak együttműködésben lehet eredményesen dolgozni. Vannak költséges technikák, amelyeket csak központilag lehet biztosítani és van a tudás, amely csak ott a helyszínen létezik az ott dolgozó kollégák évtizedes munkájának köszönhetően, amiből az összkép összeáll. Tehát az együttműködés nélkülözhetetlen. Az alkalmazott tudományos módszerekről pedig állandóan eszmecserét kell folytatnunk, mert ez a továbblépés útja. Ezért nagyon örülök ennek a tanácskozásnak, üdvözlöm a résztvevőket, és jó munkát kívánok!
Jól halad a TÉKA-projekt, melynek keretében kataszter készül hazánk tájértékeiről. Az eddig elért eredményekről a programban részt vevő konzorciumi partnerek, köztük intézményünk Topográfiai és Épületkutatási Osztályának munkatársai tartottak beszámolót november 19-én a Magyar Tudományos Akadémián.
A szkíta korban használt fegyverek szinte teljes köre felszínre került a Nemzeti Örökségvédelmi Központ (NÖK) bátmonostori ásatásán.
